Az Adele élete című díj tavaly díjat nyert Cannesban, francia, művészfilm, elgondolkodtató témával. Ezen tényezők egyike is felkeltette volna az érdeklődésemet, hát még így "falkában".

Az első fél órában végig az járt a fejemben, hogy igen, ezért szeretem én a francia filmeket. Olyan képkockák, amelyek "önmagukért vannak", mégis odabilincselnek a képernyő elé. Egyébként ez a film egyik jellemzője érezhető, hogy sokkal több jelenetet vettek fel annál, ami végül belekerült, dehát 3 óránál meg kellett húzni a játékidőt. Ez nem is gond, hiszen minden film így működik, bár általában feszesebbek. (Pl. Adele születésnapja abszolút elhanyagolható mindenféle szempontból, jó, azt kivéve hogy ez a tizennyolcadik, mégis úgy érzed, hogy odaillő)

A történet kezdetén Adele, a középiskolás lány összejön egy fiúval, de nem érzi jól magát ebben a kapcsolatban. A fiúval való szex is eléggé naturalista, nem is értem miért a leszbikus szálon döbbent meg mindenki... Egy osztálytársnője sugallatára rádöbben, hogy ő a lányokhoz vonzódik, majd egy bárban megismerkedik Emmával, a kékhajú, egyetemista lánnyal. Néhány beszélgetés után az ágyban kötnek ki. Azt kell mondjam, szép jelenet, jó színészi alakítás, de a hatodik percben kissé már unatkoztam. Elmélyül a kapcsolatuk, kölcsönös bemutatkozás a szülőknek, plusz még két aktus. Ennyi az első fejezet. 

Adele életének második fejezetében már együtt élnek, egy nagyon hosszú partival indul a "felnőtt" fejezet, Emma művész barátait látják vendégül. Itt kiéleződnek a köztük levő különbségek, érettségben, műveltségben egyaránt. Adele közben óvónő lett (kár, hogy az írói szálat hanyagolták). A befejezés tetszik, nem szirupos, nem ad "feloldozást", Adele további sorsa és megnyugvása rejtve marad előlünk.

Igazából egyetlen főszereplő van, aki minden jelenetben szerepel. Adele Exarchopoulos lenyűgözően alakít. Tényleg, elképesztő jól játszik, minden gesztus, rezdülés a helyén van. Ezenkívül gyönyörű, annak ellenére (ez a film egyik erénye) hogy nem visel sminket.

A leszbikusság egyszerűen nem volt téma. Igaz, Adele barátai nem igazán tolerálták, majd a szüleinek sem merte bevallani, de magát a homoszexualitást nem kérdőjelezték meg, Adele nem vívódott magában azért, mert a lányokhoz vonzódik. A leszbikusság mellékszereplő volt a történetben, olyan körülmény, amit bármivel lehetett volna helyettesíteni, a hangsúly nem azon volt, hogy két lány szerelmes egymásba, hanem két ember kapcsolatát ábrázolta. Piros pont.

Összességében megnyert, az zavart,hogy egyszerűen nem egyenletes, az eleje hosszú, elgondolkodós képekből áll, aztán mintha a közepén rendezőt cseréltek volna, aki az elődje álmodozós munkája miatt összecsapja a filmet. Nyilván mivel egy fesztiválon is bemutatásra került, nem lehetett a művészfilmek összes eszközével operálni, de kicsit olyan, mintha a művészfilmből szép lassan utaznánk a hollywoody romantikus produkció felé. Szerencsére soha nem érünk célba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.